A hobbifutók többsége szereti figyelemmel követni a saját teljesítményét. Milyen módszereket érdemes ehhez használni, hogy optimális legyen az edzésmunka, és ezáltal a lehető legjobb teljesítményt tudjuk nyújtani?
A legtöbb futó nem csak simán fut, hanem méri is a saját futásait, mindenféle adatot gyűjt, követ, figyel, amiket aztán összehasonlít, tendenciákat állapít meg és következtetéseket von le belőlük. Jó tudni, hogy havonta hány kilométert futunk, jó ismerni, milyen távokon milyen időeredményeket érünk (és érhetünk) el, milyen tempókat tudunk futni, milyen pulzustartományokban hogyan dolgozik a szívünk. Az objektív, mérhető adatok mellett pedig érdemes a szubjektív érzésekre is odafigyelni futás közben, hiszen ezek is sokat árulnak el a teljesítményről és a fejlődésről.
Milyen módszerekkel lehet követni a teljesítményt?
Pulzusmérés
A pulzuson alapuló, pulzuskontroll edzés talán a legnépszerűbb a futók körében. Ez valójában nem edzésmódszer, hanem a terhelés monitorozásának eszköze: a szívfrekvencia terhelésre adott válaszának mutatója. Azt jelzi tehát az órán látható pulzusérték, hogy az adott terhelésre hogyan reagál a szervezet. Mivel a legtöbb futóóra rendelkezik pulzusmérő funkcióval (párosítható mellkaspánttal, vagy beépített csuklós pulzusméréssel), ezért ez az egyik legegyszerűbben használható kontrollja a terhelésszabályozásnak.
Minden futó szervezete más, máshogy működik, így ugyanannál a terhelésnél más-más pulzusértékeket tapasztal, más anyagcsere-folyamatok indulnak be, máshogy reagálnak rá a szervezet energiaszolgáltatói is. Ezért nem szabad a pulzusértékeinket másokéval összehasonlítani, egyedileg kell kezelni a látott adatokat.
Ahhoz, hogy a futó tisztában legyen saját szervezetének működésével és reakcióival, és hatékonyan tudja alkalmazni a pulzuskontrollt, érdemes elvégeztetnie egy teljesítménydiagnosztikai vizsgálatot. A vizsgálat során felmérik a szervezet működését, meghatározzák a pulzuszónákat, egyéni küszöböket (laktátküszöb, individuális anaerob küszöb, anaerob küszöb, maximális érték a pulzusban). Ezek segítenek aztán abban, hogy a futó az edzései során mely területekre kell összpontosítson, milyen edzésmunkát érdemes végeznie, milyen pulzustartományokban javasolt futnia ahhoz, hogy optimális terhelést kapjon a szervezete – természetesen mindezt a választott futócéljának megfelelően.
Sokan gondolják, hogy a pulzuskontrollos edzés lassú totyogás, de ez nem a pulzus miatt van így, hanem azért, mert az alap-állóképességi edzéseket (minden futás alapját) alacsony sebességen lehet fejleszteni – a fejlődés és az egyéni képességek függvényében ez a sebesség folyamatosan változik majd.
Kinek ajánlott?
Bárki edzhet pulzuskontrollal, így megfigyelhető a szervezet működése futóterhelés közben. A pulzus folyamatos monitorozása segít optimális terhelésű edzésmunkát végezni, így könnyebb a fejlődés, és elkerülhető a túlterhelés.
Kezdő futók számára hasznos módszer, hogy jobban magukra tudjanak figyelni, megismerjék szervezetük működését, és ne hajtsák túl magukat magas pulzuson, edzetlen állapotban.
A pulzusmérés objektív módja a belső terhelés ellenőrzésének, ugyanakkor fontos tudni, hogy a mért pulzusra sok minden hatással van (hőmérséklet, páratartalom, magasság, hidratáltsági állapot, fáradtság, idegesség, táplálkozás), így edzés és edzés között nagy különbségek lehetnek érzésre még akkor is, ha ugyanolyan pulzusértékeket tapasztalt a futó.
A megfelelő minőségű pulzuskontrollos futáshoz egy pulzusmérős órára, illetve egy hozzá csatlakoztatható mellkaspántra van szükség, ezek szakértő segítséggel beszerezhetők a futóboltokban.
RPE skála
Az RPE (Rate of Perceived Exertion, szubjektív erőkifejtési hányados) módszer a testmozgás intenzitásán alapszik, a futó saját megítélése alapján. A testmozgás közben jelentkező jelek és érzések, a test visszajelzései és reakciói alapján a futó maga tudja értékelni a teljesítményét mozgás közben. Arra érdemes figyelni, milyen nehéznek érzi a futó a mozgást, milyen a szívverés, a légzés, az izomfáradás és az izzadás mértéke. A fizikai megterhelés, a fájdalomszint, valamint a mentális érzések is fontosak ennél a teljesítményértékelési módszernél, ezeket mind figyelembe kell venni.
Az RPE módszert Gunner Borg dolgozta ki, és egy 0-20-ig tartó skálán kell értékelni az edzést és hogy hogy érzi magát a futó. (Létezik 0-10-es skála is, de ez kevésbé „kifinomult” értékelést tesz lehetővé, mint a 0-20-as változat.) A számok jelölik, hogy az adott edzés mennyire könnyű vagy nehéz a mozdulatlanul fekvés állapotához képest (ez a 0). Az önellenőrzés során meghatározható az edzés pillanatnyi intenzitása, majd ennek megfelelően lehet növelni vagy csökkenteni a befektetett energia mértékét.
Az RPE skála lépcsőfokai:
0-5: nincs edzésértéke, futás során ezeket a szinteken nem használják
6-10: könnyű, kényelmes tempó – regeneráló, átmozgató edzések során használják
11-16: egyre erősödő tempó a közepestől az erősig, a 16 már komfortzónán kívüli futótempó – egyenletes, hosszabb futások során használják
17-19: nagyon erős tempó, csak rövid ideig tartható – gyors feladatos edzések, résztávok során használják
20: nem tudja folytatni a futó az edzés, a plafon
Kinek ajánlott?
Mivel ez egy szubjektív módszer, azok számára hasznos és hatékony, akik már régebb óta futnak, jól ismerik a testüket, felismerik annak jelzéseit. Minél jobban ismeri valaki a saját testét, annál könnyebben el tudja dönteni, hogy az adott napon milyen állapotban van, mit bír a teste, milyen intenzitású edzést tud az adott napon végezni.
A kezdő futók hajlamosak minden edzést a lehető legnagyobb erőbedobással végezni, ami könnyen túlterheléshez vezet, illetve számukra a futások a tapasztalatlanságuk és edzetlenségük miatt sokszor nehezek lehetnek még az elején, nem tudják még megfelelően „belőni” a tempót, és nem ismerik még fel a test visszajelzéseit.
Az RPE módszer segít megismerni a saját test működését, figyelni és értelmezni a szervezet visszajelzéseit mozgás közben. A regeneráló, a könnyű és az intenzív edzések megfelelő váltogatásával fenntartható a fejlődés, elkerülhető a fáradtság és a túledzés.
A módszer nagyon hasonló a pulzuskontrollos edzéshez, de nincs szükség hozzá pulzusmérő órára és pántra. Érdemes tudni, hogy a 6-20 skála használata esetén nagy az összefüggés a mért pulzus és a futó által észlelt RPE érték 10-szerese között (vagyis ha a skálán 16-osra értékeli a futó az erőfeszítést, akkor a 160-as érték közelében van a pulzusa).
Wattmérés
A kerékpársportban már régóta használják, az utóbbi időben pedig a futók körében is egyre terjed a wattmérés, egyre több futóedző szerez ismereteket és tapasztalatokat a wattmérésben, majd kezdi használni a futóinál. Ebben a rendszerben a futás közben leadott teljesítményre irányul a figyelem, a futóteljesítmény mérőszámaként használják a wattot, ezt veszik alapul az edzés intenzitásának meghatározásában. Ehhez a módszerhez cipőre rögzíthető vagy mellkaspántos wattmérőre van szükség, illetve vannak olyan futóórák, amik eleve mérnek wattot is.
A wattmérés módszere a testtömeg, a sebesség, illetve a gyorsulás alapján mindenféle egyéb tényezőtől függetlenül mutatja meg watt értékben kifejezve, hogy mekkora munkát végeztünk futás közben. Azt jelzi, hogy mekkora erőt fejtünk ki futás közben, mekkora erőkifejtéssel lépünk el a talajtól, és ezt milyen sebességgel tesszük. Minél magasabb a mért érték, annál jobb. A futás közben mért watt értéke mindentől függetlenül, minden esetben ugyanakkora igénybevételt jelent a szervezet számára.
A watt objektívebb bizonyos helyzetekben, mint a pulzusmérés, hiszen a pulzust számos szubjektív tényező befolyásolja (lásd a pulzusmérés résztben felsoroltak), a watt viszont állandó érték, ami minden körülmények között ugyanazt jelenti – gyengébb teljesítményhez alacsonyabb watt tartozik, míg a pulzus gyengébb teljesítmény, lassabb futás esetén is lehet magas a körülmények függvényében.
A wattmérés jól használható intervall edzések, résztávos edzések során, hiszen azonnal reagálni tud a tempóváltásra, rögtön követi az intenzitásban történő változást a teljesítménymérő szám is, ami hasznos a megfelelő intenzitás eléréséhez. Terepfutáskor is hasznos lehet a wattmérés, a befektetett energia a terepviszonyokhoz igazítható, meghatározható vele a szükséges intenzitás, amit tartani szeretnénk.
Kinek ajánlott?
Haladó, régóta futók számára hasznos módszer és újítás lehet, ha szeretnének változatosabban edzeni, máshogy fejlődni, kilépnének a tempó és a pulzus „bűvköréből”, és a valójában befektetett munkájukat mérnék edzés közben úgy, hogy közben „kiveszik” a szubjektív és befolyásoló tényezőket a mérések eredményeiből. Terepen, változatos körülmények között sokat futók számára is hatékony és objektív teljesítménymérő módszer lehet a wattmérés.
Érdemes wattmérésen alapuló edzéshez értő szakember segítségét kérni, hogy tisztában lehessünk a mért adatokkal, tudjuk értékelni az eredményeket, és valóban hatékonyan tudjunk fejlődni.
Bár ezek a módszerek nagyon hatékonyan segítik a fejlődést a futóedzések során, fontos leszögezni, hogy a bármelyiket is alkalmazzuk, a következetes, rendszeres edzésmunkát egyikkel sem lehet megspórolni, hiszen futásra futással lehet a legjobban edzeni.
Evetovics-Balla Hajnalka,
futóedző, https://www.futnimentem.hu/ blog szerzője
